Magyar szerkezettár
🪄 
szerű/felfordul
→ szer ⊕ -ú/-ű ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ fel ⊕ fordul ⊕ [Prs.NDef.3Sg]




    szer1

    
      
      
    
    
      fn
    
    nép
    

      az utca vmelyik oldala, sora.
      átmegy a túlsó szerre.
      
 | 
        nép
        utca.
      
      
 | 
        táj rég
        a falu vmelyik része.
      
    

    
[?tör
]

  





    -ú/-ű
    
      
      
    
    
      mn-képző
      (jelzős v. összetett fn-hez)
    
    

      
        <annak kif-ére, hogy valakinek, valaminek van valamije.>
      
      
[szőke] hajú, jószívű.
    

  


/[Hyph:Slash]




    fel
    
      
      
    
    föl
    
I.
      
        hsz
      
      
1.
        felül v. magas(abb)an levő helyre.
        fel az emeletre; fel a polcra.
        
 | 
          valaminek a teteje irányába(n).
          hegynek fel.
        
        
 | 
          
            
 ▸
fel és alá  fel és le
          
          fel s alá járkál.
        
      

      
2.
        a vízfolyással ellenkező irányban.
        fel a tiszán.
      

      
3.
        északi irányba(n).
        pesttől fel vácig.
      

      
4.
        vidékhez képest vmely nagyobb városba, kül. a fővárosba.
        fel pestre.
      

      
5.
        zene
        a magasabb hangok felé.
        fel a c-ig.
      

      
6.
        értékrendben, rangsorban vmely magasabb fokon levőhöz, ill. levőig.
        fel a minisztériumig.
      

      
7.
        nép
        fenn.
        
 | 
          
            
 ▸
fel van valamivel
          
        
        
 | 
          
            
 ▸
mire fel?
          
        
        
 | 
          
            
 ▸
arra  erre fel
          
        
      

      
8.
        
          (msz-szerűen)
        
        
          <tevékenységre buzdító felszólításként.>
        
        munkára fel!
        
 | 
          
            
 ▸
fel valamivel!
            
 ▸
fel a fejjel!
            
 ▸
fel a kezekkel!
          
        
      

    

    
II.
      
        ik
      
      
1.
        magasabban levő helyre, annak irányába.
        felszáll, feltekint, felküld.
        
 | 
          északi irányba(n).
          felutazik [borsodba].
        
        
 | 
          vmely központi v. rangban magasabb helyre.
          felterjeszt.
        
        
 | 
          
            <jelentéstömörítő igékben.>
          
          felsegít.
        
      

      
2.
        úgy, hogy valakinek, valaminek alsó része felülre kerül(jön) v. függőleges helyzetéből vízszintesbe fordul(jon), borul(jon).
        feldől, felrúg.
      

      
3.
        rögzítve valamin v. valamire.
        felvarr, feljegyez.
      

      
4.
        kiemelkedést, domborulatot, térbeli növekedést előidézve.
        feldagad, felhizlal.
        
 | 
          egy halomba, csoportba gyűlve, gyűjtve.
          felgyülemlik, felhalmoz.
        
      

      
5.
        mennyiségi növekedést, fokozódást elérve v. előidézve.
        felgyorsul, felfűt.
      

      
6.
        úgy, hogy valaki, valami érzékelhetővé, láthatóvá, ill. ismertté, tudottá válik.
        felbukkan, felfedez.
      

      
7.
        éber állapotba, öntudatra jutva, ill. ezt előidézve.
        felriaszt.
        
 | 
          
            <jelentéstömörítő igékben.>
          
          felcsenget.
        
      

      
8.
        indulatos lelkiállapotba jutva, ill. ezt előidézve.
        felháborodik, felbőszít.
      

      
9.
        rést, nyílást előidézve.
        felhasad; felkarcol.
        
 | 
          valaminek merevebb, tömörebb eredeti állapotát megbontva, meglazítva.
          felenged [a fagy]; fellazít.
        
      

      
10.
        valakit, valamit (teljesen, bőségesen) fölszerelve, ellátva valamivel.
        felruház, felhatalmaz.
      

      
11.
        
          <egyetlen mozzanatból álló cselekvés, történés megnevezésében, ill. vmely cselekvés, történés kezdő mozzanatának kif-ére.>
        
        felsír, felvillan.
      

      
12.
        
          <cselekvés, folyamat beteljesülésének, befejeződésének kif-ére.>
        
        felvirrad, felsorol.
        
 | 
          
            <annak kif-ére, hogy vmely cselekvés, folyamat befejeződésekor valami elfogy, eltűnik, ill. hogy a cselekvés valaminek (rendsz. szennyeződésnek) az eltüntetésére irányul.>
          
          felszárad, felmos.
        
      

      
13.
        
          <egyéb jelentésmódosító szerepekben.>
        
        felköszönt, felügyel, felolvas.
      

      
14.
        
          <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.>
        
        fel-feldob.
      

    

    
[←felé ‘fölé’←föl1

]

  





[Prs.NDef.3Sg]
____________________



    kihány
    
      
      
    
    
      ts
      ige
    
    
1.
      
<több holmit, darabos, szemes anyagot> kívül levő helyre hány.
      kihányják a répát a vagonból.
    

    
2.
      
<ételt, italt a gyomrából> a száján át kiürít.
      kihányta a spenótot.
      
 | 
        
          
 ▸
kihányja magát
        
      
    

    
3.
      nép
      
<növény a kalászát, a bugáját stb.
> kifejleszti, kidugja.
      kihányja a búza a fejét.
    

    
4.
      
        
 ▸
kihányja a szeplő az arcát
      
    

  


____________________



    majd1

    
      
      
    
    
      hsz
    
    
1.
      nem most, hanem később.
      
 | 
        
          <jövőbeli előidejűséget kifejező mm-ban.>
        
        ha majd elkészültél, szólj.
      
      
 | 
        
          
 ▸
majd csak
        
        majd csak lesz valahogy!
      
      
 | 
        
          <fenyegető értelmű m-okban.>
        
        majd adok én neked!
      
    

    
2.
      
        <gúnyos, tagadó, tiltakozó kif-ek nyomósítására.>
      
      
        
 ▸
majd bolond leszek!
        
 ▸
majd éppen ő!
      
    

    
3.
      
        (ksz-szerűen)
      
      vál
      aztán, később.
      
 | 
        
          (kapcsolatos m-okban)
        
        
          
 ▸
majd , majd 
        
        az örömtől majd sírt, majd nevetett.
      
    

    
[?↔ma
]

  

    majd2

    
      
      
    
    
      hsz
    
    vál
    

      majdnem.
      majd kipukkad;
      
        
 ▸
majd mit mondok  mondtam
      
    

    
[←majd1

]

  


____________________



    bele
    
      
      
    
    kissé nép
    belé
    
I.
      
        szjeles
        hsz
      
      
1.
        a szóban forgó élőlény, dolog belsejébe, testébe, tömegébe, részei közé.
        szálka ment bele (az ujjába); tegyünk bele (a vázába) virágot.
        
 | 
          a szóban forgó személy lelkivilágába.
          beléjük látok.
        
      

      
2.
        miatta, tőle.
        zeng bele a ház.
      

      
3.
        
          <vonzatként.>
        
        szerelmes bele.
      

      
4.
        
          <a bele ik h., ha az ige cselekvése nem az egysz. 3. sz-re irányul.>
        
        belém karolt; beléjük ütközött.
      

    

    
II.
      
        ik
      
      
1.
        a szóban forgó dolog, test, anyag belsejébe.
        beleesik, beleharap, belegöngyöl.
        
 | 
          
            <jelentéstömörítő igékben.>
          
          belekényszerít.
        
      

      
2.
        a szóban forgó folyamatba, ügybe, dologba.
        belebeszél, belegondol.
      

      
3.
        a szóban forgó dologgal, ritk. személlyel érintkezve, ill. a vele való érintkezés útján, következtében.
        beletöröl, belefogódzik.
      

      
4.
        érzelmeivel a szóban forgó személyre, es. dologra irányulva.
        beleszeret, beleun.
      

      
5.
        a szóban forgó tárgyra, dologra irányuló cselekvés első v. egyetlen mozzanatát elvégezve.
        belefog, beleiszik.
      

      
6.
        a szóban forgó dolog (túlzott, megerőltető volta) következtében.
        belefárad, belepirul.
      

      
7.
        
<megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére>.
        bele-belenyilallik.
      

    

    
[←bél
]

  


..........
bele
→ ő ⊕ -ba/-be ⊕ [3Sg]




    ő1

    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      az ö hang hosszú párja.
    

    
2.
      ennek írásjegye (ő, ő).
    

  

    ő2

    
      
      
    
    
I.
      3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).
      
1.
        az ismert, említett személy, es. állat, dolog.
        te velem jössz, ő itt marad.
        
 | 
          az a személy, akire a beszélő gondol, de megnevezni nem akarja.
          hátha ő is ott lesz!
        
      

      
2.
        
          
 ▸
őket
        
        két cicája van, nagyon szereti őket.
      

      
3.
        
          (birt jelzőként, egysz. 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt)
        
        a hozzá tartozó, a birtokában levő.
        az ő fia is itt van.
      

      
4.
        
          (birt jelzőként, tbsz 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt, ők h.)
        
        a hozzájuk tartozó, birtokukban levő.
        az ő házuk.
      

    

    
II.
      
        fn
        (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel)
      
      az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes.
      a nagy ő.
    

    
[
      fgr
    ]

  


-ba/-be

[3Sg]
..........
bele
→ bél ⊕ birtokos személyjel







    birtokos személyjel
    
      cxn
    
    a birtokos személyét és számát jelző jel;
  


____________________



    a
    
 →
 az
  



  


  


A
nyelv
valójában
nem
szavakból, hanem
szerkezetekből áll,
nem szavak sora, hanem szerkezetek szövedéke. Innen ered a projekt alapgondolata, hogy talán nem is a szavakat érdemes számbavenni (vö: „szótár”), hanem a szerkezeteket. Erre tesz kísérletet a Magyar szerkezettár. A projekt eredményeként egy szabadon hozzáférhető és használható online adatbázis jön létre, melynek első verziója próbálható ki ezen az oldalon.





A projektben használt konstrukciós nyelvtani keretben (1) az egyes szavak is egyszerű szerkezeteknek tekinthetők, (2) szerkezetek az absztrakt nyelvtani szabályok (pl. jelző + főnév), és (3) szerkezetek a köztes formulák is, amelyekben fix elemek és kitöltendő helyek is vannak. Mindezeket magába foglalva egy szerkezettár a nyelv egészéről tud képet adni, egyesítve a szótárt és a nyelvtant.

A bemutatón elhangzott előadás itt tekinthető meg,
és elérhető külön a diasor is.

  


  

Publikációk



  


  


PÉLDÁK #1



    

  1. asztal (szótár)
    2. 

  2. asztalos (szótár)
    3. 

  3. asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
    4. 

  4. faasztal (összetett, 2 konstrukció)
    5. 

  5. asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    6. 

  6. fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
    7. 

  7. sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
    8. 

  8. fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    9. 



PÉLDÁK #2



    

  1. avokádó (van/van, azonos, nagy)
    2. 

  2. fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
    3. 

  3. fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
    4. 

  4. fű (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
    5. 

  5. aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
    6. 

  6. nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
    7. 

  7. füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)
    8. 



PÉLDÁK #3





    

  1. a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
    2. 

  2. a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)
    3. 




    

  1. alapító tag – okos gyerek
    2. 




    

  1. az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
    2. 

  2. az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)
    3. 




    

  1. a tanár részt vett az akcióban (múlt idő) 
    2. 

  2. a tanár vesz részt az akcióban (szórend) 
    3. 

  3. a tanár vesz az akcióban részt (szórend) 
    4. 

  4. a tanár részt vesz a munkában (más elem)
    5. 

  5. a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)
    6. 



PÉLDÁK #4




  


  


Kapcsolat •
szerkezettar@nytud.hu •
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet •
© 2024–2025